admin_lettnerbea

Egyszer a családjával külföldi úton voltak, amikor az édesanyja úgy gondolta, ha már ennyire szereti a lánya a festést, vesz egy készlet temperát az ottani boltban. No de, az mint itthon kiderült, olaj festék volt. De sebaj, az egyik néni a szomszédos utcában, akivel egy buszon utazott az iskolába, szintén festett otthon, méghozzá csodálatosképpen olajfestéket használt! Mivel szerette a kislányt, megigérte neki, hogy megmutatja, hogyan is kell azt használni! Elvitte egy budapesti üzletbe, ahol szépen megvették a szükséges eszközöket, amikkel igazán jó dolgozni. Aztán teltek múltak a napok, a néni nem ért rá, akkoriban nagyon elfoglalt volt! Így aztán a lány nekiállt kísérletezni és csodák csodája sikerült! Méghozzá olyan jól, hogy azután ő tanította az első mentorát, hogyan érhet el hasonló eredményeket a megfelelő színkeveréssel, ecsethasználattal, oldószer adagolással, stb. A történet később folytatódik……

Az egész úgy kezdődött mint a mesében, hogy „egyszer volt, hol nem volt…..” Volt egy kislány, aki szívesen festegetett otthon magányosan. Nem voltak vele hasonló korú gyerekek a közelében, mert ahol lakott, csak pihenő telkek voltak. Egyedül laktak abban a végtelennek tűnő, hosszú utcában a családjával. A sok víkend telkes, télen ki se látogatott a telkére, tehát társasága is csak nyáron akadt. Így hát fogta a temperát, vízfestéket és el kezdett festegetni. Nem volt nagy sikerélménye, de szerette csinálni. Olyankor megnyílt számára egy egészen más világ, eltünt körülötte a tér és az idő.