Lettner Bea
Egészen kicsi korom óta szeretek festeni. Különösen az olajfestés áll közel a szívemhez. Rajongok ezért a technikáért, mert alakítható, gazdag, és lassan szárad.
Lenyűgöz a friss festék illata, a színek mélysége, és az a domborműszerű hatás, amit el lehet vele érni. Számomra az olajfestés varázsa éppen ebben rejlik. A festés során mindig arra törekszem, hogy megragadjam a dolgok mögött rejlő lényeget — azt a bizonyos fényt, ami mindent áthat.
Ez az, ami igazán hajt és inspirál.
Számomra az a „hajtóerő”, hogy megpróbáljam a legtökéletesebben kifejezni a dolgok mögött rejlő lényeget – talán azt a bizonyos fényt.
Lettner Bea
Egészen kicsi korom óta szeretek festeni. Különösen az olajfestés áll közel a szívemhez. Rajongok ezért a technikáért, mert alakítható, gazdag, és lassan szárad.
Lenyűgöz a friss festék illata, a színek mélysége, és az a domborműszerű hatás, amit el lehet vele érni. Számomra az olajfestés varázsa éppen ebben rejlik. A festés során mindig arra törekszem, hogy megragadjam a dolgok mögött rejlő lényeget — azt a bizonyos fényt, ami mindent áthat.
Ez az, ami igazán hajt és inspirál.
Számomra az a „hajtóerő”, hogy megpróbáljam a legtökéletesebben kifejezni a dolgok mögött rejlő lényeget – talán azt a bizonyos fényt.
Munkáim
Számomra az olajjal való festés, az egyik legtökéletesebben alkalmas „formája” az élet mögött rejlő, állandóan változásban megnyilvánuló „lényeg”, pillanatnyi energetikai állapot érzékeltetésének.
történetek
Olvass rövid történeteket rólam, a tapasztalataimról és a festészetről!
- All
Egyszer a családjával külföldi úton voltak, amikor az édesanyja úgy gondolta, ha már ennyire szereti a lánya a festést, vesz egy készlet temperát az ottani boltban. No de, az mint itthon kiderült, olaj festék volt. De sebaj, az egyik néni a szomszédos utcában, akivel egy buszon utazott az iskolába, szintén festett otthon, méghozzá csodálatosképpen olajfestéket használt! Mivel szerette a kislányt, megigérte neki, hogy megmutatja, hogyan is kell azt...
Az egész úgy kezdődött mint a mesében, hogy „egyszer volt, hol nem volt…..” Volt egy kislány, aki szívesen festegetett otthon magányosan. Nem voltak vele hasonló korú gyerekek a közelében, mert ahol lakott, csak pihenő telkek voltak. Egyedül laktak abban a végtelennek tűnő, hosszú utcában a családjával. A sok víkend telkes, télen ki se látogatott a telkére, tehát társasága is csak nyáron akadt. Így hát fogta a temperát, vízfestéket...